ZENESZERZÉS
A MOODS egyszerre előadói formáció és zeneszerzői arculat. Műfajok határán mozgó, meditatív és improvizatív jellegű zenei napló. Ötvöződik benne az ambient, chill out, minimal hangvétel a klasszikus-, és filmzenei eszköztárral, valamint elektroakusztikus atmoszférákkal. A zongora-elektronikához változatos formációkban csatlakoznak további hangszerek vagy énekhang. Akik megszólaltatják, külön-külön mind többszörösen díjazott, Zeneakadémiát végzett művészek, közös formációnk igazi újdonság. A számok többsége hangszerközpontú, ezért koncertjeink különleges pillanatai, amikor népi énekes tagunk szólista szerepbe lép. Bemutatkozásunk a Budapesti Színházak Éjszakája keretében az óbudai Térszínházban volt 2024 tavaszán, majd nyár folyamán felléptünk többek között Esztergomban, a Múzeumok Éjszakáján és a szegedi Tisza Teátrum szabadtéri nagyszínpadán is. Ezen felül több kisebb szólókoncertet is adtam. Szeánsz szerű koncertjeinkkel a közös elmélyülést szeretnénk szolgálnik, hogy nyugalmas, relaxált állapotba kerülve találjanak egymásra előadók és hallgatóság. A zenéket, speciálisan erre az alkalomra készült vizuális effektek és zenei alapokra elhangzó versek teszik teljessé.
Az ambient-ből nőtte ki magát a posztklasszikus stílus, amely egy relatíve új kortárs zenei jelenség. Stíluselemeit tekintve ötvözi a klasszikuszenei eszköztárat cinematikus hatásokkal, elektroakusztikus atmoszférákkal és/vagy lassú mozgású, minimalista folyamatokkal. Egyik legfontosabb képviselője Max Richter, aki azzal, hogy 2012-ben megalkotta a „Recomposed by Max Richter: Vivaldi – The Four Seasons” című művét, számos más klasszikus gyökerű zeneszerzőt inspirált hasonló jellegű darabok komponálására. Miután ennek a stílusnak egyszerre van magas művészi leágazása és populáris vetülete is, alkalmas arra, hogy hallgatóságát egymástól független közönségrétegekből nyerve, a széles publikum elől elzárt, nehezebben hozzáférhető zenei értékek közvetítőjévé váljon. Többek között a missziós lehetőség teszi számomra olyannyira időszerűvé ezt az irányzatot, továbbá az, hogy rohanó világunkban egyre felértékelődnek a befelé figyelést szolgáló közösségi események. Disszertációmban a kortárszenei posztminimalizmust vizsgálom, amely irányzat mintha csak egyike lenne a posztklasszikus stílus magas művészi megnyilvánulásainak.
