Az óbudai Térszínház több, mint 50 éve működő alkotóközösség, a 80-as évek vége óta a Zichy-kastély egyik szárnyépületének első emeletén talált végső otthonra. Édesapám, Bucz Hunor alapította és 2022 márciusában bekövetkezett haláláig vezette. Halála után a színházat működtető egyesület (apám végrendeleti javaslata alapján) rám bízta a művészeti igazgatást, hogy a tradíciókhoz hűen, de új irányt határozzak meg a színház számára. A színház repertoárján épp úgy megtalálhatók klasszikus drámák (Antigoné, Magyar Elektra, Tartuffe), mint gyermekdarabok (Holdbéli csónakos, Pinkó és a szegényember), vagy XX.századi és kortárs alkotások (Páskándi Géza: A vigéc, Pintér Károly: Homo Szovjetikusz). A Térszínház bár merít az ún. modern színházi eszköztárból, a nagy klasszikusokhoz fűződő viszonyát a dramaturgiai és eszmetörténeti hitelesség jellemzi. Talán ezért is kedvelik különösképpen előadásainkat tanárok és diákcsoportok. A Térszínház keretein belül alakult Hangszó Zenei Műhely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy kísérleti jelleggel a színházi és koncertszerű gondolkodás együtthatásában rejlő lehetőségeket keresse. Ennek egyik eredménye “A kereszt alatt” című produkció, amelyben Pergolesi Stabat Materét a Winkler-kódex régi magyar nyelvű devóciós passiójával szerepeltettük együtt . Az elmúlt évadban forráshiánnyal küzdve is volt kb. 80 előadás, 2 bemutató és több befogadott produkció is megtalálta a helyét. A Térszínház jövője – pályázati, független színház lévén – az utolsó pillanatig kérdéses volt. Végül sikerrel zárultak a pályázatok, a Térszínház jövőévi működése biztosított, a megújulás első nagyobb lépései előttünk állnak a következő évadban.